Eljött a történelmi pillanat: itt egy igazán komoly ügy Magyarországon, amiben a nők vannak felülreprezentálva.

Van valami gyönyörű irónia - persze főleg cinizmus -, abban, hogy a korrupciós kitiltási ügyben az eddig felmerült három NAV-os név mind női. Egy olyan országban, ahol a miniszterelnök, amikor a lánya férjhez megy, azt tartja fontosnak elmondani, hogy főzni, szipogni és szemet törölgetni az asszonyok dolga. (Olyan fontos ez a számára, hogy utólag is meg kellett erősítenie.) Egy olyan országban, ahol a kormány következő ciklusában a női kvóta öt százalék alatti. Ahol a jövő értelmisége indulókat énekel arról, hogy nőket erőszakolni jó hecc.

Itt, a macsópréri közepén történik meg az, hogy - Európában először - kormányalkalmazottakat tiltanak ki Amerikából és pont három nő neve merül fel. Akik, láss csodát, épp most mennek szabadságra. A faggatást rosszul tűrik: ők magánemberek és amúgy is megígérték, hogy nem beszélnek. Le vagyok nyűgözve, az üzenetet pedig vettem. Ha megtanulom tartani a számat és ronggyá égetni az arcomat, lehet még szép karrierem itt, mint ágyútöltelék.