"...a politikai korrektség, ami a régi politikai világot meghatározta, valójában egy olyan taburendszer, amely megfoszt bennünket az őszinte, innovatív gondolkodás lehetőségétől és az őszinte beszéd lehetőségétől is.“ mondta Orbán Viktor. Viszont akasztott ember házában a kötélről nagyon nagy körültekintéssel illik csak beszélni, mondom én.

Kezdjük azzal, hogy maximálisan megértem az irtózást a “politikailag korrekt” kifejezéstől, aminek az eredete a Sztálin-rendszer legsötétebb bugyraiba vezet. Kábé olyan, mint az “élettér”, amit jóízlésű ember szintén nem használ.

A politikai korrektség mai értelme (egyáltalán, használja ezt bárki nem pejoratív értelemben?) persze más. Egy olyan norma, ami a közbeszédben előírja, hogy lehetőleg indulat- és érzelemmentes kifejezésmódot használjunk. Ha magyarul beszélünk, akkor ezt akár az udvariasság elemi szabályainak is hívhatjuk.

Vegyünk egy példát: cigánybűnözés. Maga ez a szó akadályoz meg minden értelmes párbeszédet, mert olyan szintű érzelmi töltete van (pro és kontra egyaránt), hogy a vége csak anyázás tud lenni. Ezt a szót ma csak az érzelmek felkorbácsolására lehet használni, és azoknak, akik használják, konkrétan nincs is vele több célja. És ez kinyír minden őszinte, innovatív, egyáltalán bármilyen közbeszédet egy nagyon fontos témáról.

Mert az innovatív gondolkodást éppen a higgadt párbeszéd, az érvek racionális (=érzelemmentes) ütközése hozza el. Hívhatják ezt PC-nek, udvariasságnak vagy jóízlésnek is felőlem; én egyértelműen egy polgári értéknek tartom. Ebben a témában viszont mindenki a saját oldala táján kezdjen sepregetni.