Ez maga a tökéletes politikai üzenet. Korrektül megcáfolni valószínűleg két oldal volna, tele bonyolult szakkifejezésekkel, azt meg olvassa el, akinek két anyja van. De ez a gondolat letisztult: állítás + mert + indoklás. 126 karakter: egy SMS, egy tweet, két haiku.
Azért nem lehet nap- és szélerőművekre alapozni, mert áramra éjszaka is szükség van, valamint akkor is, amikor nem fúj a szél. Mondta L. Simon László a Parlamentben a paksi atomerőmű vitanapján. Egy gondolatkísérlet erejéig tegyük fel, hogy ez nem L. Simon saját szellemi terméke, hanem egy profi kommunikációs csapat tudományos alapokon kikevert üzenete.
Nem arról akarok írni, hogy L. Simon érve miért baromság. Valószínűleg nem is tudnék erről hitelesen érvelni, nem vagyok energetikai szakember. A mérnöki innováció, energetika területén úgy szoktam eligazodni, hogy először referenciaként megnéznem, vajon mit csinálnak a éppen a németek. Nekem ennyi elég ahhoz, hogy elhelyezzem L. Simon gondolatát a hülyeség-skálán.
De mondom, most nem erről lesz szó, hanem arról, hogy miért működhet mégis ez a mondat.
Figyelem: innentől minden csak fikció.
Már az gyanús lehet, hogy L. Simon (foglalkozását tekintve költő) a szigorú Fideszes kommunikációs hierarchiában egyáltalán hozzászólhat ehhez a vitához. A gondolat pedig maga a tökéletes politikai üzenet. Korrektül megcáfolni valószínűleg két oldal volna alsóhangon, tele bonyolult szakkifejezésekkel, azt meg olvassa el, akinek két anyja van. De L. Simon érve letisztult, semmi vadhajtás: állítás + mert + indoklás. 126 karakter: egy SMS, egy tweet, két haiku. Érezni rajta a sok farigcsálást, csiszolást, lakkozást, amíg ennyire tömör, egyszerű, tökéletes üzenet lett.
A Fidesz kommunikációs csapata a főbb politikai üzeneteket fókuszcsoportos vizsgálatokon keresztül alakítja ki. Egy fókuszcsoportban teljesen átlagos emberek (kormánypártiak, ellenzékiek, közönbösek) ülnek, és egy moderátor vezetésével szabadon beszélgetnek egy témáról. Az elemzők a csoport közös tudását (normáit, félelmeit, ízlését) keresik, és ebből gyártanak olyan üzeneteket, amik a legjobban rímelnek a csoportban elért konszenzusra.
Adott egy politikai cél, hogy Paks 2-t minden körülmények között fel kell építeni. Ennek az egyik szükséges feltétele, hogy a megújuló energia a többség szemében buta hippiségnek tűnjön. A fókuszcsoportban valószínűleg végigvették az összes valaha felmerülő érvet a megújuló energiák ellen, és azt keresték, ami a legtöbb résztvevőben természetesen felmerült, és a legmeggyőzőbb volt a csoport számára.
Ezzel persze még nem vagyunk készen, a fókuszcsoport arra is ad támpontot, hogy kinek a szájából hangzik hitelesen az üzenet. Ezt a politikai üzenetet azoknak szántak, akik az energetikához annyit értenek, mint L. Simon (ez kb. a magyar társadalom 99,9%-a). Valószínűleg az jött ki, hogy ez az üzenet pont egy ilyen nem szakember, “egy-közülünk” arctól hangzik a leghitelesebben, mondjuk L. Simontól.
Így jött létre ez a politikai gumicsont, amit felháborodottan osztott meg minden naív ellenzéki, nem gondolva arra, hogy az üzenet minden megosztással csak erősödik, mert a fókuszcsoportok tanulsága szerint ez a leglogikusabb, legtermészetesebb ellenérv, ami mindenkiben felmerül a megújuló energia kapcsán.
Általános iskolában volt egy időszak, amikor mindenki reklámokból vett szlogeneket, idézeteket tolt a szünetekben. Ez teljesen független volt mindentől, magától a reklámozott terméktől is. Egyszerűen beakadt a reklám. A hatás hosszútávú: máig fel tudok sorolni rengeteg mosópor, tampon és pelenka-márkát annak ellenére, hogy a legtöbbel nem találkoztam soha azóta sem.
L. Simon mondata is beakadt, rengeteg helyen megjelent szó szerint, ebben az értelemben ez egy nagyon sikeres reklámszlogen volt. A közönség sok év múlva is emlékezni fog arra, hogy a megújuló energiák nem jók este, meg ha nem fúj a szél, milyen logikus, nem? Arra senki sem fog emlékezni, hogy mindenki arról beszélt, hogy ez mekkora butaság.
A fókuszcsoportokra alapozott populista politikai üzeneteket nem a Fidesz honosította meg a magyar belpolitikában. Nagyobb összegben hajlandó vagyok fogadni, hogy az elmúlt évek egyik legundorítóbb és legsikeresebb kampánya, a “23 millió román munkavállaló” egy hasonló fókuszcsoportban született.
Azóta azt a sikert nyögjük.
Fikció vége.
Persze, lehet, hogy tévedek. Az is elképzelhető, hogy L. Simon tényleg ennyire egyszerű. Az viszont biztos, hogy a faék egyszerűségű butaság valószínűleg gumicsont, amit nem véletlenül dobtak eléd. Arra lett kitalálva, hogy rácuppanj. Amíg megosztod, addig működik, és amíg működik csak ezt fogod kapni.