Őszintén mondom, engem nem zavar, hogy Kövér László unokát szeretne. A megfogalmazás az ízlésemnek kicsit giccses, mondjuk eleve kiütéseket kapok attól a szótól, hogy önmegvalósítás, kicsit olyan, mint amikor azt hallom valamiről, hogy jó hangulatú, előremutató vagy példaértékű volt.

De tegyük fel, hogy értem, mire gondol a bácsi, gyereket vállalni tényleg jó dolog. Ebben egyet is értenénk. Csak aztán persze itt van ez a szokásos, visszataszító szalmabáb érvelés, hogy a feminizmus férfigyűlölő nőket hoz létre, meg hogy a gender-elmélet szerint az önmegvalósításban akadályoz a gyerek. Tipikus, vedd a legbutább ellenfeled érveit, és vitatkozz vele, mintha az volna az általánosan elfogadott vélemény a másik oldalon. De ez a közbeszédben már csak így van, a másik oldal sem véletlenül van éppen Kövérrel meg Ákossal elfoglalva. 

Mindegy, a lényeg az, hogy én tényleg nem értem ezt a nagy felháborodást, erős aránytévesztésnek tűnik. Küldjetek negatív terhességi teszteket Kövér Lászlónak, persze, megérdemlitek egymást. 

Engem igazából az zavar, bár ezért nem írtam volna, hogy Kövér László még egy verset sem képes korrektül, az értelmének megfelelően idézni. Se József Attilától, se Cseh Tamástól. Engem az zavar, hogy egy ilyen félművelt ember képzeli magát a magyar és az európai kultúra őrzőjének.

És amiért írtam: az egész történetben az fáj a legjobban az, hogy ugyanaz a publicista, aki az előbb még egész érdekes verselemzést ír, az most már a liberálfasizmusról értekezik.

Pedig egy pillanatra elhittem, hogy a költészet hatalma...

Dehát kinek is szólanék - -