Az önkormányzatnak joga van kisebb-nagyobb mértékben megszopatni a saját otthonomban, rendben. Van, hogy az ember háborús övezetben kell éljen egy ideig. De figyelmeztetés nélkül?

A minap vidékről hazatérve a teljes sci-fi fogadott, tiszta szerencse, hogy kötélből vannak az idegeim, ez a látvány azért eléggé meglepett így is. Egy tisztességes paranoid skizofrén valószínűleg egészen apokaliptikus hangulatba került volna, én csak azon merengtem, vajon melyik kihagyott lakógyűlésen volt szó arról, hogy '56-os dizájnra váltunk és építünk a ház elé egy másik, szétlőtt házat, a többi felületről pedig a maradék vakolatot is leveretjük. És hogy erről vajon jött-e értesítés a közös képviselőtől. Mert szokott.

Pár óra alatt szépen felfejlődtek a dolgok, teljesen hiteles háborús övezetet rittyentettek a Jókai utcába. A következő napokban éjjel-nappal ment a forgatással járó rajcsúr, de ezzel nem is lenne baj, pláne, hogy az ember ritkán nézhet akciózó B-kategóriás hollywoodi szupersztárokat az ablakából.

Csakhogy: bárhogy értékeljem is az ilyen nem várt, izgalmas tapasztalatokat, elvárható lenne, hogy szóljanak, mielőtt napokra lezárják az utcát és hollywoodi biztonsági intézkedésekkel teszik megközelíthetetlenné azt. Hogy az ott lakók ne arra a pár napra rendeljék a bútorszállítót, vagy, ha aludni akarnak, legyen idő bekéredzkedni valami nyugodalmasabb lakókörnyezetbe.

Minden nagyon amerikaiul folyt, ezért is lepett meg, hogy nem sikerült abba a tíz házba, amit szűkebben érintett az egész hepaj, pár nyomorult hirdetményt kitenni, mondjuk egy héttel előbb. Bocs emberek, vendégeket pár napig ne nagyon hívjatok, mert hivatalosan titeket is csak lakcímkártyával engedünk haza. És lesz zaj, bűz és korommal a lakásba szálló pernye, hang és fény, meg minden, amivel egy nagyszabású hollywoodi akciófilm forgatása jár.

Amerikában gondoltak volna erre, részben azért, mert arrafelé meglehetősen magától értetődő perelni, ha mondjuk durva lég-, fény-, és zajszennyezettséget okoznak, esetleg megijesztik a gyerekeket és a mentális rendellenességgel élőket, a mozgássérültek akadálymentes közlekedéséről nem is beszélve. Másrészt szóltak volna egyszerűen azért, mert ilyen helyzetekben eszükbe sem jut, hogy ne szóljanak.

Az éjjelnappalis srác azt mondja, ők elég szép jutalékot kapnak. Ki tudja, még az is lehet, hogy felújítják az amúgy erősen lepukkant házunkat az okozott kellemetlenségek és a levert maradék vakolat fejében. Akkor is zavar, hogy nem tudom, mi van. Mert elegem van abból, hogy úgy csinálnak itt körülöttem, mintha az engem érintő dolgokhoz nem volna semmi közöm. Nem érzem képviselve magam. 

UPDATE: Időközben elcsíptem a közös képviselőt, tudott a dologról, sőt, a ház nevében megállapodott egy 300 000 forint összegű kompenzációról. Értesítést valóban nem küldött, vagy tett ki a házban. Szóval nem érzem képviselve magam, de ez nem Terézváros hibája.