Induljunk ki abból a termékeny fikcióból, hogy a Fidesz (innentől Orbán Viktor) olyan irányba kormányozza Magyarországot, amit őszintén helyesnek tart. Egy pillanatra tekintsünk el a rendszer nyilvánvaló romlottságától és korrupciójától, és próbáljuk megkeresni azt a felsőbb logikát, ami ma Magyarországot vezérli.

“Akárhogyan is, beláthatjuk, az ember élete során csak kivételes alkalmakkor köt szövetséget: amikor házasodik, illetve ha úgy érzi, hogy eljött az ideje, és megújítja azt a szövetséget, melyet szülei kötöttek az ő nevében korábban, egyházával. Bár a házasságnak és a hitbéli megerősítésnek is van konkréten megnevezhető célja, mindannyian érezzük, hogy fontosabb az értelme, mint a célja. Bár a mai alkalom nem fogható életünk előbb említett pillanataihoz, de kétségkívül mély és komoly pillanat, amelyre érvényes Hamvas Béla állítása: nem csak célja van, de mindenek előtt értelme.” Orbán Viktor 2003.

Nagyon egyszerű volna Orbán Viktor világképét abból eredeztetni, hogy technikai analfabéta, és ezért olyan emberekkel veszi körbe magát, akiknek semmi köze a világ aktuális állásához. Túl könnyű az oktatási rendszer átalakítását egyszerű hatalmi érdeknek betudni, miszerint a nép elhülyítése, önálló gondolkozásra képtelen szavazógépek létrehozása a cél. Eladta az országot az oroszoknak, mert [tetszőleges állítás behelyettesíthető]. 

Én például sokáig azt gondoltam, hogy Orbán a teljes technológiai és társadalmi összeomlás elkerülhetetlenségében hisz, és egy olyan országot épít, amely egy Mad Max-szerű disztópiában is képes a túlélésre. Tényleg ez volt a legvalószínűbb elméletem egy ideig. De valahogy nem voltam vele teljesen megelégedve. Mi van, ha a számomra logikátlannak tűnő lépések mögött van valami általam ismeretlen, mélyebb szervezőerő. 

Azt állítom, hogy ezek a hajmeresztő elméletek abból a tanácstalanságból erednek, hogy Orbán Viktor logikája teljesen érthetetlen azok számára, akik nem ismerik Hamvas Béla munkásságát. Persze, tudom, ez nagyon sok Hamvas-hívőnél kiveri majd a biztosítékot: bemocskolom Hamvast ilyen világi kapcsolódásokkal. Mégis azt hiszem, hogy ha Orbán Viktor (és a magyar jobboldal nagy részének) gondolkozásmódját, hitvilágát, társadalomképét akarjuk megérteni, akkor talán érdemes lehet Hamvas Béla felől elindulni. 

Mutatok néhány idézetet.

“Egészen más az „outsider” helyzete. Sokszor találkozni vele, és elméleteiről lehet megismerni. Teljes tudatában van annak, ami történik, de azt hiszi, abban a kivételes kitüntetésben részesült, hogy a megoldásnak is birtokában van. Ide tartozik a politikai párt, amennyiben programatikus, és programját tényleg komolyan is veszi. Outsider minden részlettudomány (pszichológia, statisztika, gazdaságtan stb.), mint univerzális megoldási kísérlet, minden társadalmi mozgalom, amely „alulról” vagy „felülről” akarja a világhelyzetet megoldani. Az outsider-szituációra jellemző az, hogy „kívülről” kísérli meg, éspedig gyakran egyszer s mindenkorra feloldani a krízist – kívülről, vagyis nem magából az időből, konkréten, adott tényekből kiindulva, hanem elméletből, absztrakt módon, saját eszméit a valóságra erőszakolva. Ez a törekvés még csak nem is segít, és még csak részleteket sem old meg: részint, mert a kiindulás sohasem lehet másutt, mint éppen az idő középpontjában, részint, mert a megoldás sohasem irányulhat a részletekre külön, hanem mindig csak az egészre, részint pedig ennek, éppen úgy, mint a krízisnek, egzisztenciálisnak kell lenni, élményszerűnek, sorsszerűnek. Osztályuralmi kísérletek, szocializmusok, akár nemzetiek, akár nemzetköziek, programok, tudományos befolyások mindig a tényleges történeti egzisztencián, a válságot élő emberen, népen, államon „kívül” vannak – külső beavatkozással akarják az időt áthatni, s ez a törekvés, ahogy eddig is mindig eredménytelen volt, az is fog maradni.” Hamvas Béla: Világválság 1937

"Az emberiségnek sohasem volt technikája. Kínaiak, hinduk, babilóniaiak, görögök mind elérték azt a szellemi magaslatot, hogy technikát csinálhattak volna. De nem akarták felszabadítani az alvilági erőket – sőt azon voltak, hogy megkötözzék, megfékezzék őket minden az ember rendelkezésére álló módon. A görögök Prometheust, a titánt, a feltalálót, a tűz elrablóját, megláncolták. A középkori kereszténység számára a feltalálás varázslat volt, az ördög műve. Az emberiség tudta, ma is tudja, hogy ami itt felszabadul, az az emberi élet ellensége. A titánok közömbösek az ember értékeivel szemben. Morálisan érdektelenek. Ami bennük van: szellemi indifferencia, több: lélekelleniség, több: életrombolás. Ezért tartották a  görögök a titánokat Zeus fennhatósága alatt az alvilágban. Ezért üldözték a középkoriak a varázslókat, Diabolos híveit. Csak az újkori ember, aki lényegében negatív, lázadó, felforgató, démoni: életromboló: – ez csinálhatott technikát.” Hamvas Béla: Természettudományos mitológia, 1934

"Az elvek a világon a legantipraktikusabb
dolgok. Ha valaki azt mondja: az emberiséget a békéhez a demokrácia segíti, a
világ azonnal felfordul. Persze akkor is, ha azt mondja: küzdenünk kell a
demokrácia ellen. Akkor is, ha azt mondja: mindenkinek minden nap meg kell
mosakodni, vagy: a világot csak a kopasz emberek kormányozhatják, vagy:
módszeres ismeretből fakad a tudás. Az ilyen elv az embert a gondtalan séta
örömétől megfosztja, s ha nincs séta, nincs jó emésztés, ha nincs jó emésztés,
nincs tiszta kedély, ha nincs tiszta kedély, a szép élet elveszett.

Régebben írtam valamit, ahol a leghatározottabb
módon bizonyos belátást sürgettem. Röviddel utóbb kijelentettem, hogy a belátás
fölösleges. Valaki azt kérdezte: hogyan lehet az, hogy elveimet olyan hamar
megtagadom? Azt szerettem volna válaszolni: az elvek arra jók, hogy megtagadják
őket. Csak azért nem válaszoltam, mert tudtam, hogy ez is elv, s a leghelyesebb
még meg se tagadni." Hamvas Béla: Thoraeu in A babérligetkönyv 1937

“Mialatt a német fasizmus eszmevilágát és politikai hatalmát a második világháborúban legyőzték, a fasizmust megteremtő német létorganizáció az egész földön elterjedt. A létorganizációt tudománynak nevezik, és ez minden valószínűség szerint a német reformációnak valódi arculata és kiteljesedése. Ami ebben a pillanatban a földön történik, iparban, vagy politikában, társadalomban, vagy gazdaságban, művészetben, vagy gondolkozásban az a szcientifizmus és a létezés minden mozzanatára kiterjedő szcientifizálódás jegyében áll. A fasizmus ennek a tudományos létorganizációnak éppen úgy egyik alakja, mint a szocializmus, vagy a kommunizmus; a bankok és a vezérkarok és az egyetemek és a klinikák ugyanebben a jegyben állanak. A tudomány létorganizációjának megteremtésével a németség eddig elképzelhetetlen arányú világhatalom birtokába jutott, amely mint külső politikai vállalkozás ugyan megbukott (?), de mint létszervező hatalom a föld minden népének életét autonóm módon korlátlanul irányítja.” Hamvas Béla: Németség, in: Patmosz I, 1958-1964

"Ebben az új helyzetben az, hogy ami lent volt és felkerült, éppen olyan végzetes,
mint az, hogy ami fent volt, az elmerült. A tömeg helye lent van, ahogy lent van a
tudattalan helye is. Sorsa szerint ide tartozik. Az ökör, ha a szekeret húzza és szánt,
szent állat. Ha felkerül, sárkánnyá változik. Az ekét nem húzza többé, az igát
ledobja, megvadul és tüzet okád. Az uralkodó helye fent van, mint a tudaté. Sorsa
szerint ide tartozik. Az angyal, ha fent él, szent lény, de ha lemerül, ördögivé
változik. Nem áraszt világosságot és tüze vulkanikus lesz. Ha a tudattalan,
amelynek helye lent van, felkerült, éppen olyan démonikussá válik, mint a tudat,
amelynek helye fent volt és lemerül." Hamvas Béla: A Vízöntő in A láthatatlan történet 1943

Én nagyon ellentmondásosan viszonyulok a Hamvas életműhöz. Maga az életútja nagyon rokonszenves. Sok megállapításával is teljesen egyet tudok érteni, ugyanúgy, ahogy az állítások ellentétével is. Persze, azt is látom, hogy ezzel éppen Hamvas lényege vész el számomra, mert nem a következtetés, hanem az oda vezető út az értelme minden szövegének. Viszont tökéletesen immunis vagyok Hamvas írásainak a logikájára, retorikájára, szómágiájára. Valahogy folyton azt érzem, hogy minden lépése kinyilatkoztatás, és nagyrészt vitatható. De hogyan vitatkozhat az ember egy szabadverssel?

Hamvas sorsa sok szempontból egy vallásalapító prófétáé. Saját élete és műveinek utóélete olyan, hogy egymástól nagyon távoli, nagyon más érdeklődésű emberek is őszintén tudnak rá hivatkozni, találnak benne maguknak valót. Hamvas hatásáról, mítoszáról egy nagyon jó kiindulópont Farkas Attila Márton és Mund Katalin tanulmánya. Ennek a tanulmánynak a végén leírnak egy történetet. Mikor 2000-ben megalakult a Hamvas Béla Intézet, a meghívóra egy idézet került. “Az életnek nem értelme, hanem célja van.” Csakhogy Hamvas épp az ellenkezőjét írta, hogy “Az emberi életnek nem célja, hanem értelme van”. Persze igazából mindegy, akár igaz lehet mindkettő egyszerre is, ilyen ez a költészet.

Nem olvastam igazán sokat Hamvastól, ezzel együtt tisztában vagyok vele, hogy sok ember gondolkozását alapvetően határozzák meg Hamvas Béla művei, különösen a jobboldalon. Talán ez az egyik oka annak, hogy totálisan elbeszélünk egymás mellett. Hamvas egy teljesen zárt nyelvi rendszer, ami alapból idegen lesz mindenkinek, aki nem fogékony a prédikációk nyelvezetére.

Orbán előbb-utóbb eltűnik majd a süllyesztőben. De az a szellemi hagyomány, ami Hamvastól ered, biztosan jó sokáig velünk fog élni. Érdemes lehet megtalálni vele a kapcsolódási pontokat, ha az elkövetkező időket jobb hangulatú országban szeretnénk együtt eltölteni.