Nemzeti gyásznap

2014. november 04. 14:39 - mero.vera

dr. Mérő Endre 1923 - 2010

a-jogasz-valaszol--9289760-901.jpgNem szokásom érzelegni a nemzeti ünnepeken, ma reggel belém hasított mégis. Nem is '56 maga, hanem a nagyapám emléke. Túlélte '44-et, mert idejekorán megtanulta, hogy ahol rossz, onnan menekülni kell. Amikor jött '56, már ügyész volt. 2014 van, de még mindig csak mi, a szűk család tudjuk, hogy ez miért is annyira érdekes.

Október 23.-a után pár nappal Nagy Imre telefonált az ügyészségre, mondván, azonnal ki kell adni egy proklamációt, miszerint bármiféle forradalmi tevékenység tapasztaltatik, a válasz azonnali, helyszíni kivégzés legyen. Magyarul: Nagy Imre kiadta a parancsot a magyar történelem várhatóan legnagyobb utcai mészárlására.

Úgy negyedórával később újra csöngött a telefon, ismét Nagy Imre volt, aki elmondta, Gerő Ernő tartott pisztolyt a tarkójához, a proklamáció utcára kerülését bármi áron meg kell akadályozni. Az akkori főügyész rátermett, kemény férfi volt, de nem túl leleményes. Nagyapám kevésbé volt kemény, az ököljog alapján legalábbis. Viszont volt fantáziája.

Azt találta ki, hogy azonnal a nyomdába kell menni (ahol a proklamációt sokszorosították), útközben véletlenszerűen befogni öt embert, mindnek fegyvert adni, aztán, mint Landerernél, lefoglalni a kinyomtatott anyagot. Ha ezt pár órán át tartani tudják, győz a forradalom. Akkor aztán futás, a szélrózsa minden irányába, sosem láttuk egymást.

A tervet  maga nem tudta volna kivitelezni, ahhoz a főügyész kellett, aki gond nélkül le is vezényelte az akciót. Aztán a forradalom elbukott, és az új hatalom égre-földre kereste, ki akadályozta meg a proklamáció kikerülését. Nagyapám évtizedeken át mindennap számolt azzal, hogy kiderül a dolog, és akkor ezért őt felkötik. Egyszer, húsz évvel később, összefutott a Balatonon a főügyésszel, nem is köszöntek egymásnak, ő mégis hetekig reszketett. A proklamáció sorsát a történészek máig sem ismerik, pedig kutatják.

Nagyapám fényes jogi karriert futott be, publikált, tanított, elismerték. És ő ezt végigrettegte. 1956 november 4.-e után kerek harminc évig élt akasztott emberként, nem tudta feldolgozni, hogy még ezt is megúszhatja. Én pedig azt nem tudom feldolgozni, hogy mi lehetett volna belőle, ha emigrál. Ha a menekülés ösztönénél nem válik benne erősebbé egy másik önvédelmi reflex: a hallgatás. 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://rakodopart.blog.hu/api/trackback/id/tr246862413

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása