Volt az egyetemen egy csoporttársam, Olivér. Olivért senki sem szerette, mert Olivér durván szélsőjobbos volt egy olyan egyetemen, ahol ez gyakorlatilag tabunak számított. 

Olivér tipikus esete volt a Trianont gyászoló holokauszt-tagadónak. Aztán úgy adódott, hogy az egyik félévünk a Holokauszt Múzeum és a Terror Háza számára végzett tervezői feladatról szólt. A cél a társadalmilag konszenzuálisabb szemlélet felé való elmozdulás lett volna. Olivér kivonta magát. Hiába próbáltam türelmesen meggyőzni arról, nem kisebbíti Trianont, ha nem tagadjuk a Holokausztot. Viszont az ő álláspontjáról sokat megtudtam. 

Amikor Olivér nem jelent meg a Holokauszt Emlékközpontba egyeztetett megbeszélésen, letettem róla. Aztán nem jelent meg az általa nagyra becsült Terror Házában sem. Akkor elgondolkodtam. Ha valakit rendre megvetnek azért, amit gondol, kialakul benne egy "nyuszika baszd meg a fűnyíródat" reflex, amit nem lehet pár hét, vagy hónap türelmes beszélgetéssel kikódolni. 

Olivér addigra már négy éve érezte rosszul magát abban a közegben, ahol együttműködnie, fejlődnie kellett volna. Persze, hogy befordult, persze, hogy nem jött helybe a lófaszért. Se a Holokauszt Emlékközpontba szorongani, se a Terror Házába hallgatni, mekkora fos az, ami neki fontos. Nem tudtunk együtt dolgozni a projekten, az osztály pedig végképp kiutálta őt.

Olivér idővel elmaradt az iskolából. Velem viszont valamiért tartotta a kapcsolatot. Kedvesen, napi dolgokról érdeklődött, én is igyekeztem semleges terepen maradni. Ő viszont egyre nagyobb nyitottságot mutatott. Kommentelgette a közéleti témájú Facebook bejegyzéseimet, belement a vitába, nyilvánosan. És kultúráltan. Amivel egyet tudott érteni, azt sorban lájkolta.  Azt hiszem, elkezdte biztonságban érezni magát. Eltelt így másfél-két év. 

Aztán azt látom a minap, hogy Olivér elkezdte megosztani a bejegyzéseimet. Korábban többször elhívott társasozni a barátaival, de sosem értem rá. Most már egyszer szabaddá teszem magam. Vagy én hívom el őt, dolgozni, esetleg társasozni. Mindenféle jó dolgokat csinálni együtt.